Az öntözés a talaj vagy bármilyen közeg nedvességének pótlását biztosító, mesterséges tevékenységre utal. Az ezzel kapcsolatos technika pedig egy adott területre kifejlesztett berendezést, terméket vagy eszközt jelent, ami elősegíti a locsolást. Ennek a kettőnek a kombinációja az öntözéstechnika, amiről egyre többet lehet hallani manapság.

Milyen módszerek léteznek? Ott van a talajfelszín alatti öntözés. Habár a csepegtető csövek között is létezik olyan, amely a földfelszín alá temethető, de a talajfelszín alatti vízpótló módszer elsősorban mezőgazdasági felhasználású. Az öntözéstechnika ezen típusa olyan helyeken bizonyul jónak, ahol gabonát termesztenek és magas a talajvíz szint.

A kicsapódó locsolás is említést érdemel. Ott, ahol a víz nem áll rendelkezésre kellő mennyiségben, ahol kevés a természetes csapadék, azonban az éjszakai lehűlés következtében a párából víz nyerhető ki, ott különféle naturális eszközökkel, akárcsak sziklákkal és kövekkel, kondenzáció révén kivonják a párát a levegőből, összegyűjtik és elvezetik a növényekhez.

Az öntözéstechnika egy ókori változata ez, ami sok helyen még most is roppant hatékony. Nem maradhat ki az árasztásos öntözéstechnika sem. Ahogy a neve is mutatja, ennél egy mezőgazdasági területet teljes egészben, esetleg részben elárasztanak vízzel. Ez a legáltalánosabb formája a csapadék utánpótlásnak és a termő területek javításának. Ugye a 21. században, a modern házak kertjeiben ennek már nincs helye.

Nem meglepő módon a locsolórendszereknek megannyi fajtája létezik. A mikro kerti öntözőrendszer szintén elterjedt a mezőgazdaságban, főleg a fóliás növénytermesztésben. Mivel hatékony és jó eredményt produkál, ezért az automata locsolórendezések világában is meg van a helye.

A pálcás mikroszórók leggyakrabban sziklakertek vagy növénycsoportok kisebb mennyiségű vízellátásában használatosak. Az esőztető módszerre épülő kerti öntözőrendszer is népszerűnek mondható. Egy modern locsolási opcióról van szó, ami a házi kertekben és parkoknál jó szolgálatot tehet.